Nem létezik biztos választás.... :/

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” 

Ebben az idézetben annyi igazság van. :/
Most rám is vár egy döntés... és tényleg egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez lesz az, ami a napokban a gondolataimat behálózza.
Sajnos nem tudom, hogy mi lenne a "jó" döntés.... sőt ez  igazából csak relatív, hogy kinek mi a jó?!... De nem húzhatom sokáig... hiszen valaki válaszra vár.
Megpróbálom kiírni magamból, ami kavarog bennem...hátha így könnyebb lesz.

Egy olyan emberrel szemben kell döntést hoznom aki igen fontos számomra. Elég hirtelen ismertük meg egymást, mégis közel áll hozzám. Az okét nem tudom, hiába is kérdezi, de így van. Úgy gondolom, hogy egy különös és ritka ember ő. Talán ezért is van az, hogy bízom benne, és elmondok neki dolgokat, amit másnak nem.... És ami még érték benne, hogy az ember szemébe mer nézni, és elmondani amit szeretne...(nem intézi el MSN-en vagy hasonlók...) Ez ma már olyan ritka... :/
ÉS itt ez a kérdés... és olyan szépen mondta *.*
Viszont a szívem mást súg, mit amit az eszem tud. Nem tudom melyikre hallgassak... :S 
Félek, hogy úgy alakul, hogy elveszítem... ahhoz viszont túl fontos nekem :S Sajnos azonban nagy esély van rá, hogy úgy alakul....
Ami a legrosszabb, hogy ezen egyszer már keresztül mentem.... majdnem ugyanez volt a szituáció... és annak se lett jó vége... volt egy lépés, ahol elrontottuk, utána megbeszéltük.... de már sosem volt az igazi... és mára már ott tartunk, hogy épp, hogy köszönünk egymásnak...  Nem is tudja mennyire fájt ez nekem, és a mai napig eszembe jut indez :/ De ő valószínűleg nem emészti magát emiatt... Na de most nem ez a lényeg.


Attól félek, hogy most is ugyanígy alakul majd minden. És ezt annyira nem szeretném.... Szerintem nem is tudja, hogy tényleg fontos nekem az ő Barátsága.... sőt legbelül ez már több, mint sima barátság :$ Ez több annál....(tudom, hogy különös ilyen rövid idő után)

Nem tudom, hogy alakul ez a történet... :S Azt tudom, hogy nagyon fájna, ha elveszíteném.... :/ :'(

Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!

Eltelt újabb egy év, és ismét itt a Karácsony.

Mindenki bele vág a nagy sürgés-forgásba, nekilát az előkészületeknek. Mire eljön a Szenteset kimerülve esik be a fa alá. Előtte idegességig töri a fejét, hogy mit csomagoljon be a fa alá, és mit kell még venni az ünnepi ételekhez. Meg azt se tudja, hogy ossza be az idejét, hogy a századik féle fogást is el tudja készíteni.

Ma már erről szól az embereknek a Karácsony. Pedig nem erről kéne szóljon.
Az lenne a fontos, hogy ebben a rohanó világban megálljunk egy rövid időre, és a szeretteinkkel foglalkozzuk. Töltsük velük együtt az ünnepet, és örüljünk, hogy együtt ülhetünk le a terített asztalhoz, és egy kis meghittségben beszélgethetünk az élet kisebb-nagyobb dolgairól. Hiszen ha belegondolunk, a hétköznapokban annyira kevés az az idő amit a családunkkal tudunk tölteni. Rohanunk a munkába,  iskolába, ki-ki a maga dolgára. ÉS mikor végre hazaérünk, akkor vár ránk a tanulnivaló, és a szülőkre is a megannyi tennivaló. Ha lenne is egy kis időnk, akkor inkább elmegyünk lepihenni. :/

Így hát legyen a Karácsony ennek a rohanásnak a megállítója, és hagyjuk, hogy egy kicsit elvarázsoljon bennünket az ünnepi hangulat. Figyeljünk oda a szeretteinkre, és a készülődésben vegyük ki magunk is a részünket.

És amikor a fa alatt ott vannak a csomagok, és kicsomagoljuk, ne az járjon a fejünkbe, hogy mennyire értékes, vagy hogy a sok dobozból vajon mennyi tartalmaz számunkra valamit. Gondoljunk arra, hogy aki megajándékoz minket szívének szeretetével adja át ezt nekünk. Örüljünk az ajándéknak, de még jobban annak, hogy azoktól a személyektől kaptuk, akik számunkra a legfontosabbak, hiszen a legnagyobb érték a SZERETET!

Próbáljuk így eltölteni a Karácsonyt, és törekedjünk abban, hogy a szívünkben egész évben ott legyen a Karácsony hangulata, és melegsége.

A végére leírok nektek, egy kedves ám de elgondolkodtató mesét, amit Szenteste olvastam egy mesekönyvből a hugomnak. (:

 Minden évben van egy olyan este, amikor mindenki ugyanarra a dologra gondol. Egyetlen este, amikor mindenki a gyertyalángot nézi. 

Egyetlen este, amikor az ágyúk elcsendesednek…

    Tudod, hogy miért? Mert mindenki ez kis békére vágyik: a gyertyaláng békéjére. Megváltó békére, mely azé a napé, amelyen egykor megszületett a Kisjézus. Mindenki boldog, amikor a lángot nézi. Az emberek az szeretnék, ha örökké lobogna. De holnap az ágyúk valahol folytatják a pusztítást, és az emberek már nem gondolnak erre a lángra, amely ismét elalszik. Azt mondjuk rá: Szenteste – egész évben csak egyetlenegy ilyen este létezik. Ugye, milyen kevés? 

    Mindenki imádja figyelni ezt a lángot, és a közelében melegedni, és mégis csupán egyszer tesszük egy évben…

    Ha király lennék, akkor egész évben Karácsonyt ünnepelnénk. És valamennyien azt az apró lángot figyelnénk, amely csendben lobogna egész éven át! Az ágyúk pedig, csak egyszer egy évben döröghetnének. Egyetlen olyan este lenne csak amikor eloltanánk a gyertyákat, és az ágyúkat hallgatnánk, amelyek annyi bánatot okoznak szerte a világon. Azért, hogy soha ne felejtsük el! És mennyire örülnénk másnap, hogy újra láthatjuk a táncoló lángocskát!
 Ha király lennék, biztosan így lenne!

Kívánok mindenkinek Szeretetben gazdag, Békés, Boldog Ünnepet!

A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat. =)

Hogy mi is a barátság?? Rengeteg idézet, és különféle írások próbálják megfogalmazni, mi az igazi barátság, és hogy ki az igaz barát... 

Szerintem ezt nem lehet pontosan meghatározni... sőt sokszor még Te magad sem tudod, hogy a Barátnak hitt illető, tényleg az az ember-e akire jóban rosszban számíthatsz, és sosem hagy cserben... Nehéz ilyen embert, "társat" találni....

Manapság a "barát" szavunknak sincs meg az a sajátos, és fontos jelentősége, amit jelent is igazából.

Az számít menőnek, akinek minél több barátja van. De akkor most tisztázzuk is a Barát "fogalmát: Nem az a barát, akivel egyszer vagy kétszer beszélgettél, és megbeszéltétek, hogy milyen az időjárás, vagy hasonló átlagos dolgok. Az sem barát, aki csak akkor talál meg, ha szüksége van valamire, amúgy jól elvan a társaságod nélkül. Az igaz barát figyel rád, figyel arra, hogy érzed magad, és mondanod sem kell, ha valami bánt... ő látja, beléd lát. Ismer annyira, hogy szavak nélkül is tudja, hogy mire van szükséged. A legjobb barátoddal vannak féltett titkaitok, és már mondani sem kell, hogy ne adja tovább senkinek. Valamint mindent meg tudtok beszélni egymással, és nem kell azon gondolkodnod, hogy hogyis mondjad, hogy megértsen. Fél szavakból is értenetek kell egymást. És az egyik legfontosabb: Nem kell ok, hogy felhívd, vagy hogy találkozzatok. És ha találkoztok?! Nem okoz kellemetlenséget, ha nem tudtok minden időt beszélgetéssel kitölteni. Nem kell azon gondolkozz, hogy mit is mondhatnál... a Barátságban nincs "kínos csend". 

Talán ezek a dolgok, amik igazán számítanak a barátságban. Persze még rengeteg más apróságot is fel lehetne sorolni, amik szintén egy barátság hozzátartozói. De ha nincsenek meg az „alapkövei” a kapcsolatnak, akkor addig nem érdemes foglalkozni az apró-pici dolgokkal.

Hát mindenki gondolja végig, hogy hány barátja is van valójában. Tényleg mindenki az, vagy inkább csak jó ismerősök, vagy haverok…?! Mert egyáltalán nem mindegy!

Véleményem szerint az embernek, egy vagy két „Hétbetűs barátja” lehet. A többiek egyszerűen jó barátok, ismerősök.

Ha végiggondolom ezt a saját életemben, akkor biztos vagyok abban, hogy a legjobb barátnőm az a személy, akit már 10 éve ismerek, és ugyanígy 10 éve mindig számíthatok rá, és fordítva. És annak ellenére, hogy már nem vagyunk osztálytársak, és nem tudunk annyit találkozni, még mindig ugyanolyan jóban vagyunk. Úgy gondolom, hogy az, hogy az útjaink a tanulás terén elváltak, jó próba volt arra, hogy az életben egymás mellett maradunk-e. Szerencsére így történ (: Rengeteg közös élmény, és bolondozás : D, köszönöm <3 (:

Szerencsésnek érzem magam, mert rajta kívül is vannak jó barátaim, akik szintén sokat jelentenek nekem. (Most nem kezdem el sorolni őket, de remélem érzi az, akire ez vonatkozik (: )

Sajnos előfordul az, hogy csalódnom kell az emberekben, akik ugyanúgy fontosak voltak számomra… de van, hogy úgy alakul, hogy ők ezt nem értékelik, vagy nincs rá szükségük… Hát rosszul esik az ilyen, de az élet nem habos torta :/.

A jó oldalát nézve: ezek az emberek egy bizonyos idő után pótolhatók.
És örülök annak, hogy új embereket ismerhetek meg. Az utóbbi időben elég jóba lettem egy ismerősömmel, akivel eddig csak olyan köszönőviszonyban voltunk. Annak idején egy suliban tanultunk… de ott nem igazán beszéltünk. És most, hogy ő is középiskolás lett, valahogy összehaverkodtunk.  Néha olyanja van, hogy minden baja van magával, de ez butaság. Akik kedveljük, így kedveljük ahogy van (; Egyik nap elmegyünk majd pizzázni : P És tartozom neki egy öleléssel :$ :) Már csak azért is, mert segített amikor nem jó hangulatban voltam… Köszönöm Neki (: <3

                                                            ( Remélem magadra ismertél! )

Erről a témáról annyit lehetne még írni, de most befejezem a soraim.

Figyeljetek egymásra és barátaitokra, mert:

“Az igaz Barát a legnagyobb kincs- és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk a legkevesebbet.”

Esik a hó, az első hó, s az egész udvar csupa porcukor. ^^

Péntek este leesett az első hó. Táncról mikor jöttem haza, még havaseső esett, és minden csak pocsolya, és sár volt. Majd miután hazaértem, és pár óra elteltével kinéztem az ablakon minden szép fehérbe öltözött. 
Az előző bejegyzésben már leírtam pár gondolatot ezzel kapcsolatosan. Mégpedig, hogy öltözzetek fel jó melegen, és igyatok mézes-citromos teát, és pár hasonló kis tanács. Nem akarom ismételgetni önmagam. Amiért most újra előhoztam az első hóesést egészen más. Hozzá is kezdek:

A hónap első napján, december elsején leesett az idei tél második hava. Reggel mikor felkeltem elég rendesen szállingóztak a hópelyhek. Azt gondoltam délutánra már nagy hótakaró borít mindent, és akár a húgommal is kimehetek hógolyózni. (ami persze neki nagyobb szórakozás : D de a kedvéért szívesen : P ) Erre nem sokkal azután, hogy beérek a suliba, ónos eső kezd el esni. És ez így ment tovább egész nap. Tiszta korcsolya pálya lett az utakból. Ami azért aggasztó, mert nagyon balesetveszélyes :/ Egy rossz lépés, elveszted az egyensúlyod, elesel és kész is a baj. Ilyenkor van a legtöbb töréses baleset. 

Sajnos azóta is folyamatosan esik az ónos eső...Ha reggelig így halad, minden csupa jég lesz. Már délután elkezdett lefagyni.
Az időjárást sajnos nem tudjuk szabályozni, nem tudunk szembeszállni vele. Azzal kell megküzdenünk, amit maga után hagy. A hóval, a jéggel. 


Kérlek szépen titeket, hogy VIGYÁZZATOK magatokra, és egymásra !!!