"Az, hogy rejtegetjük a múltat, még nem teszi azt meg nem történtté"

Milyen régen nem jártam erre. Lassan négy hónapja, hogy nem írtam ki magamból semmilyen érzést, gondolatot.

Elkezdődött a nyári szünet, és otthon leülve, belegondoltam, hogy mi minden történt az elmúlt tanévben. Majd ezeket a gondolatokat követték, az egyéb kis emlékképek az élet más területéről is. Rá kellett döbbennem, hogy mennyi minden történik velünk, amik meg sem ragadnak bennünk. Csak akkor ébredünk rá, hogy mi is történt, mikor alaposan elmerülünk a múltba...

Visszagondolok:
idegesség, sírás, veszekedések, csalódások, bántódások, harcok, HIBÁK, és sok-sok Miért? o.O 

Ugyanakkor

nevetések, röhögések, hülyülések, új haverok, rengeteg bolondság és sok-sok Boldog perc :))

Mindezek eszembe jutnak, és mindhez tudnék kapcsolni egy-egy történetet.

Négy hónapot nem tudnék, és nem is akarok részletesen leírni. Annál inkább, mivel ez a blog nem annyira a történtekről szól, mint a történtekhez kapcsolt gondolatokról, érzésekről...

Ami az elmúlt időszakban a legfájóbb pont, az egy társaság széthullása.
Nem volt nagy társaság, de jól kijöttünk egymással, sok mindent megbeszéltünk, és igyekeztünk sok időt együtt tölteni. Az együtt töltött pillanatokat olykor meg is örökítettük. És visszanézve milyen boldog arcokat látunk. És most mi van mindebből? o. O Mondatnám, hogy majdnem semmi. Széthullottunk... Először egy srác maradt ki, aztán még egy... és szép sorjában a többiek. És maradtunk mi ketten a legjobb barátnőmmel, mi akik mindig is egymás mellett voltunk ((: ♥  Volt, hogy tudtuk az okot, hogy miért vált ebből a kis csoportból, de volt, aki magyarázat nélkül, csak NEM kereste már a többieket.

És ezután jött a "HIBA"

Ott volt a két lány, és fájt neki, hogy összeomlott, ami olyan szépen működött. Úgy érezték akkor is szükségük van társaságra. És próbáltak összejárni azokkal, akiket talán annyira nem is kedveltek, csak elvoltak, de mindenesetre nem ismertek annyira őket, hogy azok a régi beszélgetések megmaradjanak. Így elég felületes volt a "banda" viszonya... sokat röhögtek együtt, de ez nem az volt, amit elképzelt a két lány...
Emberek, akik összejárnak és rengeteget hülyéskednek, szívatják egymást. De semmi több.

A történteket nem bántuk meg. Új embereket ismertünk meg, és vannak jó közös pillanatok, amikre érdemes lesz visszaemlékezni. Persze van olyan is, amire ha visszaemlékszünk, majd az fogalmazódik meg bennünk, hogy:

"Ebből is tanultunk!"

Most pedig itt ülök, újra végiggondolva, és tömören összefoglalva, a bennem kavargó szálakat.

Nem bántam meg semmit, hiszen ha valami másképp alakul, akkor ez a jelen más lenne. DE EZT NEM AKAROM!

Boldog vagyok, és jól érzem magam a saját kis bőrömben (:

Most hogy itt a nyár végre lesz időm írni, és rövid időn belül jön egy új bejegyzés, ami a kis jelenemet boncolgatja majd :))

Puszillak titeket :) ♥