"Az, hogy rejtegetjük a múltat, még nem teszi azt meg nem történtté"

Milyen régen nem jártam erre. Lassan négy hónapja, hogy nem írtam ki magamból semmilyen érzést, gondolatot.

Elkezdődött a nyári szünet, és otthon leülve, belegondoltam, hogy mi minden történt az elmúlt tanévben. Majd ezeket a gondolatokat követték, az egyéb kis emlékképek az élet más területéről is. Rá kellett döbbennem, hogy mennyi minden történik velünk, amik meg sem ragadnak bennünk. Csak akkor ébredünk rá, hogy mi is történt, mikor alaposan elmerülünk a múltba...

Visszagondolok:
idegesség, sírás, veszekedések, csalódások, bántódások, harcok, HIBÁK, és sok-sok Miért? o.O 

Ugyanakkor

nevetések, röhögések, hülyülések, új haverok, rengeteg bolondság és sok-sok Boldog perc :))

Mindezek eszembe jutnak, és mindhez tudnék kapcsolni egy-egy történetet.

Négy hónapot nem tudnék, és nem is akarok részletesen leírni. Annál inkább, mivel ez a blog nem annyira a történtekről szól, mint a történtekhez kapcsolt gondolatokról, érzésekről...

Ami az elmúlt időszakban a legfájóbb pont, az egy társaság széthullása.
Nem volt nagy társaság, de jól kijöttünk egymással, sok mindent megbeszéltünk, és igyekeztünk sok időt együtt tölteni. Az együtt töltött pillanatokat olykor meg is örökítettük. És visszanézve milyen boldog arcokat látunk. És most mi van mindebből? o. O Mondatnám, hogy majdnem semmi. Széthullottunk... Először egy srác maradt ki, aztán még egy... és szép sorjában a többiek. És maradtunk mi ketten a legjobb barátnőmmel, mi akik mindig is egymás mellett voltunk ((: ♥  Volt, hogy tudtuk az okot, hogy miért vált ebből a kis csoportból, de volt, aki magyarázat nélkül, csak NEM kereste már a többieket.

És ezután jött a "HIBA"

Ott volt a két lány, és fájt neki, hogy összeomlott, ami olyan szépen működött. Úgy érezték akkor is szükségük van társaságra. És próbáltak összejárni azokkal, akiket talán annyira nem is kedveltek, csak elvoltak, de mindenesetre nem ismertek annyira őket, hogy azok a régi beszélgetések megmaradjanak. Így elég felületes volt a "banda" viszonya... sokat röhögtek együtt, de ez nem az volt, amit elképzelt a két lány...
Emberek, akik összejárnak és rengeteget hülyéskednek, szívatják egymást. De semmi több.

A történteket nem bántuk meg. Új embereket ismertünk meg, és vannak jó közös pillanatok, amikre érdemes lesz visszaemlékezni. Persze van olyan is, amire ha visszaemlékszünk, majd az fogalmazódik meg bennünk, hogy:

"Ebből is tanultunk!"

Most pedig itt ülök, újra végiggondolva, és tömören összefoglalva, a bennem kavargó szálakat.

Nem bántam meg semmit, hiszen ha valami másképp alakul, akkor ez a jelen más lenne. DE EZT NEM AKAROM!

Boldog vagyok, és jól érzem magam a saját kis bőrömben (:

Most hogy itt a nyár végre lesz időm írni, és rövid időn belül jön egy új bejegyzés, ami a kis jelenemet boncolgatja majd :))

Puszillak titeket :) ♥

"A világ már csak ilyen különös hely."

Sziasztok Olvasók!

Jó ideje nem írtam nektek semmi újdonságot, ezért elnézéseteket kérem. :$
Tudjátok elég kevés szabadidőm van, és olyankor már nincs energiám, hogy szépen összefogalmazzam a gondolataimat. Pedig témám az lenne. (:
Azonban most igyekszem nektek itt hagyni egy kis olvasnivalót :)

Tudjátok annyira várom már a tavaszt. Ha jól belegondolunk már november közepe óta követik egymást a hidegebbnél hidegebb nappalok és éjszakák :/ Akárhogy is számoljuk ide s tova 4 hónapja ilyen idő van. Volt pár nap, amikor sütött a nap, de az igen kevés volt... Igaz, hogy azokon a napokon teljesen feltöltött energiával, de pár nap nem tud annyi töltést adni, hogy négy hónapra elég legyen. :S

Ez az idő rátelepszik az emberre, és kiszívja belőle az összes energiát. Személy szerint én is úgy érzem, hogy nincs kedvem semmihez, és egész nap az ágyban tölteném a napokat. Olyan, mintha csak negatív energia uralna, minek oka az örökös szürkeség. Nem érzek késztetést arra, hogy különösebben kimozduljak, hiszen nagyon nem szeretek fázni, márpedig olyan hideg a levegő :S

Tapasztalom azt is, hogy nem csupán rám hat így ez a hosszas tél... Érzékelem a környezetemben, hogy mindenki ingerlékenyebb, türelmetlenebb, és sokszor rosszkedvűnek érzi magát, annak ellenére, hogy tudna rá bármiféle okot mondani.

Nem szeretem már ezt, nagyon nem.

Szüksége van az egész társadalomnak a TAVASZRA, a napfényre (: Sőt már kell nekik, hogy kitudjanak mozdulni, és feltöltődjenek pozitív energiával. Az életritmusok felpörögjön, tegyenek- vegyenek, ne pedig a TV vagy a számítógép előtt üljenek a szabadidejükben.

Ma olyan szép napsütéses idő volt, ez adta az ihletet, hogy erről blogoljak nektek egy kicsit részletesebben (:

Puszi nektek (: ♥

" Miért hiszed, hogy csak ezen az egy napon kell szeretned? "

Ebben az évben is eljön ez a nap, a Valentin-nap.

Először is Boldog Valentin-napot minden szép szerelmes párnak:)♥

Én a magam nevében egyáltalán NEM kedvelem a Valentin-napot.

Hogy miért?! :

Úgy gondolom, hogy ha melletted van valaki, akit szeretsz és ő viszont szeret, akkor nem ezen az egy napon kell rá figyelned. A szívedben az év mindennapján azt kéne érezned, hogy Február 14. van, így figyelmesnek, kedvesnek, odaadónak kell lenned. Ezek az érzések a szíved mélyéről kell hogy jöjjenek, dátum nélkül, természetesen. Gondolj csak bele: engedett az érzésnek, és hagyta, hogy elkobozd tőle a szívét, és rádbízta, hogy vigyázz rá. ÉS te ugyanígy tettél.

Fontosak vagytok egymásnak. Legalábbis, így kéne, hogy legyen. Hiszen ha valakivel megosztod az életed, akkor, Ő mindenek elé helyezed.

Azonban ezekben a sorokban leírtak nem léteznek. A mai világban már nem. Mindenkinek előrébb való a munka, a karrier, a haverok, a saját kis világa. Sokszor eszünkbe sem jut, hogy a másiknak milyen jól esne egy ölelés, egy csók, vagy akár csak egyetlen kedves szó.

Majd eljön ez a nap, a Február 14., "a szerelmesek napja."

Ráébredünk, hogy van egy párunk, éa máris azon kezdünk el agyalni, hogy mit vegyünk neki ajándékba. Stresszeljük magunkat, hogy semmi jó nem jut az eszünkbe. Jaj most mi lesz :/ ?? o.O  Ahelyett, hogy nyugodtan megpróbálnánk kitalálni valami apróságot, amivel meglephetjük szerelmünket. Mert nem az számít, hogy milyen drága ajándékot vettünk, vagy melyik drága étterembe ülünk be egy vacsorára. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a másik érzi a törődést.

Talán ha mindez így lenne, akkor visszanyerné ez az egész a maga kis varázsát ^.^

Azonban, ha tényleg szeretjük a párunkat,  ez az egy nap kevés arra, hogy ezt bebizonyítsuk neki, ehhez szükség van a mindennapi törődésre is.

Nem mondom, hogy minden nap halmozzuk el ajándékokkal, és minden egyes percünket töltsük együtt, mert az már a másik véglet. És mint sokan tapasztaltuk már, egy idő után "megfulladunk másiktól." Mindkét félnek meg kell legyen a saját kis külön élete is, de ettől függetlenül nem hanyagolhatjuk el kedvesünket.

Tudjátok ezen a napon kik járnak jól?? A virágárusok, a boltosok, és  minden olyan vállalkozás, ami Valentin-nap alkalmából valamiféle kedvezményt ad. Az egész egy nagy üzlet, egy reklám, pénzcsinálás.

Sajnos mára elveszett a lényege az egész Bálint-napnak.