"A világ már csak ilyen különös hely."

Sziasztok Olvasók!

Jó ideje nem írtam nektek semmi újdonságot, ezért elnézéseteket kérem. :$
Tudjátok elég kevés szabadidőm van, és olyankor már nincs energiám, hogy szépen összefogalmazzam a gondolataimat. Pedig témám az lenne. (:
Azonban most igyekszem nektek itt hagyni egy kis olvasnivalót :)

Tudjátok annyira várom már a tavaszt. Ha jól belegondolunk már november közepe óta követik egymást a hidegebbnél hidegebb nappalok és éjszakák :/ Akárhogy is számoljuk ide s tova 4 hónapja ilyen idő van. Volt pár nap, amikor sütött a nap, de az igen kevés volt... Igaz, hogy azokon a napokon teljesen feltöltött energiával, de pár nap nem tud annyi töltést adni, hogy négy hónapra elég legyen. :S

Ez az idő rátelepszik az emberre, és kiszívja belőle az összes energiát. Személy szerint én is úgy érzem, hogy nincs kedvem semmihez, és egész nap az ágyban tölteném a napokat. Olyan, mintha csak negatív energia uralna, minek oka az örökös szürkeség. Nem érzek késztetést arra, hogy különösebben kimozduljak, hiszen nagyon nem szeretek fázni, márpedig olyan hideg a levegő :S

Tapasztalom azt is, hogy nem csupán rám hat így ez a hosszas tél... Érzékelem a környezetemben, hogy mindenki ingerlékenyebb, türelmetlenebb, és sokszor rosszkedvűnek érzi magát, annak ellenére, hogy tudna rá bármiféle okot mondani.

Nem szeretem már ezt, nagyon nem.

Szüksége van az egész társadalomnak a TAVASZRA, a napfényre (: Sőt már kell nekik, hogy kitudjanak mozdulni, és feltöltődjenek pozitív energiával. Az életritmusok felpörögjön, tegyenek- vegyenek, ne pedig a TV vagy a számítógép előtt üljenek a szabadidejükben.

Ma olyan szép napsütéses idő volt, ez adta az ihletet, hogy erről blogoljak nektek egy kicsit részletesebben (:

Puszi nektek (: ♥