"Az, hogy rejtegetjük a múltat, még nem teszi azt meg nem történtté"

Milyen régen nem jártam erre. Lassan négy hónapja, hogy nem írtam ki magamból semmilyen érzést, gondolatot.

Elkezdődött a nyári szünet, és otthon leülve, belegondoltam, hogy mi minden történt az elmúlt tanévben. Majd ezeket a gondolatokat követték, az egyéb kis emlékképek az élet más területéről is. Rá kellett döbbennem, hogy mennyi minden történik velünk, amik meg sem ragadnak bennünk. Csak akkor ébredünk rá, hogy mi is történt, mikor alaposan elmerülünk a múltba...

Visszagondolok:
idegesség, sírás, veszekedések, csalódások, bántódások, harcok, HIBÁK, és sok-sok Miért? o.O 

Ugyanakkor

nevetések, röhögések, hülyülések, új haverok, rengeteg bolondság és sok-sok Boldog perc :))

Mindezek eszembe jutnak, és mindhez tudnék kapcsolni egy-egy történetet.

Négy hónapot nem tudnék, és nem is akarok részletesen leírni. Annál inkább, mivel ez a blog nem annyira a történtekről szól, mint a történtekhez kapcsolt gondolatokról, érzésekről...

Ami az elmúlt időszakban a legfájóbb pont, az egy társaság széthullása.
Nem volt nagy társaság, de jól kijöttünk egymással, sok mindent megbeszéltünk, és igyekeztünk sok időt együtt tölteni. Az együtt töltött pillanatokat olykor meg is örökítettük. És visszanézve milyen boldog arcokat látunk. És most mi van mindebből? o. O Mondatnám, hogy majdnem semmi. Széthullottunk... Először egy srác maradt ki, aztán még egy... és szép sorjában a többiek. És maradtunk mi ketten a legjobb barátnőmmel, mi akik mindig is egymás mellett voltunk ((: ♥  Volt, hogy tudtuk az okot, hogy miért vált ebből a kis csoportból, de volt, aki magyarázat nélkül, csak NEM kereste már a többieket.

És ezután jött a "HIBA"

Ott volt a két lány, és fájt neki, hogy összeomlott, ami olyan szépen működött. Úgy érezték akkor is szükségük van társaságra. És próbáltak összejárni azokkal, akiket talán annyira nem is kedveltek, csak elvoltak, de mindenesetre nem ismertek annyira őket, hogy azok a régi beszélgetések megmaradjanak. Így elég felületes volt a "banda" viszonya... sokat röhögtek együtt, de ez nem az volt, amit elképzelt a két lány...
Emberek, akik összejárnak és rengeteget hülyéskednek, szívatják egymást. De semmi több.

A történteket nem bántuk meg. Új embereket ismertünk meg, és vannak jó közös pillanatok, amikre érdemes lesz visszaemlékezni. Persze van olyan is, amire ha visszaemlékszünk, majd az fogalmazódik meg bennünk, hogy:

"Ebből is tanultunk!"

Most pedig itt ülök, újra végiggondolva, és tömören összefoglalva, a bennem kavargó szálakat.

Nem bántam meg semmit, hiszen ha valami másképp alakul, akkor ez a jelen más lenne. DE EZT NEM AKAROM!

Boldog vagyok, és jól érzem magam a saját kis bőrömben (:

Most hogy itt a nyár végre lesz időm írni, és rövid időn belül jön egy új bejegyzés, ami a kis jelenemet boncolgatja majd :))

Puszillak titeket :) ♥

"A világ már csak ilyen különös hely."

Sziasztok Olvasók!

Jó ideje nem írtam nektek semmi újdonságot, ezért elnézéseteket kérem. :$
Tudjátok elég kevés szabadidőm van, és olyankor már nincs energiám, hogy szépen összefogalmazzam a gondolataimat. Pedig témám az lenne. (:
Azonban most igyekszem nektek itt hagyni egy kis olvasnivalót :)

Tudjátok annyira várom már a tavaszt. Ha jól belegondolunk már november közepe óta követik egymást a hidegebbnél hidegebb nappalok és éjszakák :/ Akárhogy is számoljuk ide s tova 4 hónapja ilyen idő van. Volt pár nap, amikor sütött a nap, de az igen kevés volt... Igaz, hogy azokon a napokon teljesen feltöltött energiával, de pár nap nem tud annyi töltést adni, hogy négy hónapra elég legyen. :S

Ez az idő rátelepszik az emberre, és kiszívja belőle az összes energiát. Személy szerint én is úgy érzem, hogy nincs kedvem semmihez, és egész nap az ágyban tölteném a napokat. Olyan, mintha csak negatív energia uralna, minek oka az örökös szürkeség. Nem érzek késztetést arra, hogy különösebben kimozduljak, hiszen nagyon nem szeretek fázni, márpedig olyan hideg a levegő :S

Tapasztalom azt is, hogy nem csupán rám hat így ez a hosszas tél... Érzékelem a környezetemben, hogy mindenki ingerlékenyebb, türelmetlenebb, és sokszor rosszkedvűnek érzi magát, annak ellenére, hogy tudna rá bármiféle okot mondani.

Nem szeretem már ezt, nagyon nem.

Szüksége van az egész társadalomnak a TAVASZRA, a napfényre (: Sőt már kell nekik, hogy kitudjanak mozdulni, és feltöltődjenek pozitív energiával. Az életritmusok felpörögjön, tegyenek- vegyenek, ne pedig a TV vagy a számítógép előtt üljenek a szabadidejükben.

Ma olyan szép napsütéses idő volt, ez adta az ihletet, hogy erről blogoljak nektek egy kicsit részletesebben (:

Puszi nektek (: ♥

" Miért hiszed, hogy csak ezen az egy napon kell szeretned? "

Ebben az évben is eljön ez a nap, a Valentin-nap.

Először is Boldog Valentin-napot minden szép szerelmes párnak:)♥

Én a magam nevében egyáltalán NEM kedvelem a Valentin-napot.

Hogy miért?! :

Úgy gondolom, hogy ha melletted van valaki, akit szeretsz és ő viszont szeret, akkor nem ezen az egy napon kell rá figyelned. A szívedben az év mindennapján azt kéne érezned, hogy Február 14. van, így figyelmesnek, kedvesnek, odaadónak kell lenned. Ezek az érzések a szíved mélyéről kell hogy jöjjenek, dátum nélkül, természetesen. Gondolj csak bele: engedett az érzésnek, és hagyta, hogy elkobozd tőle a szívét, és rádbízta, hogy vigyázz rá. ÉS te ugyanígy tettél.

Fontosak vagytok egymásnak. Legalábbis, így kéne, hogy legyen. Hiszen ha valakivel megosztod az életed, akkor, Ő mindenek elé helyezed.

Azonban ezekben a sorokban leírtak nem léteznek. A mai világban már nem. Mindenkinek előrébb való a munka, a karrier, a haverok, a saját kis világa. Sokszor eszünkbe sem jut, hogy a másiknak milyen jól esne egy ölelés, egy csók, vagy akár csak egyetlen kedves szó.

Majd eljön ez a nap, a Február 14., "a szerelmesek napja."

Ráébredünk, hogy van egy párunk, éa máris azon kezdünk el agyalni, hogy mit vegyünk neki ajándékba. Stresszeljük magunkat, hogy semmi jó nem jut az eszünkbe. Jaj most mi lesz :/ ?? o.O  Ahelyett, hogy nyugodtan megpróbálnánk kitalálni valami apróságot, amivel meglephetjük szerelmünket. Mert nem az számít, hogy milyen drága ajándékot vettünk, vagy melyik drága étterembe ülünk be egy vacsorára. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a másik érzi a törődést.

Talán ha mindez így lenne, akkor visszanyerné ez az egész a maga kis varázsát ^.^

Azonban, ha tényleg szeretjük a párunkat,  ez az egy nap kevés arra, hogy ezt bebizonyítsuk neki, ehhez szükség van a mindennapi törődésre is.

Nem mondom, hogy minden nap halmozzuk el ajándékokkal, és minden egyes percünket töltsük együtt, mert az már a másik véglet. És mint sokan tapasztaltuk már, egy idő után "megfulladunk másiktól." Mindkét félnek meg kell legyen a saját kis külön élete is, de ettől függetlenül nem hanyagolhatjuk el kedvesünket.

Tudjátok ezen a napon kik járnak jól?? A virágárusok, a boltosok, és  minden olyan vállalkozás, ami Valentin-nap alkalmából valamiféle kedvezményt ad. Az egész egy nagy üzlet, egy reklám, pénzcsinálás.

Sajnos mára elveszett a lényege az egész Bálint-napnak.

"Eddig úgy éreztem szükségem van Rád,

szükségem van a szeretetedre,

szükségem van arra, hogy mellettem legyél.

Hogy mit gondolok ma?

Már tudom, hogy ez egyáltalán nem így van:

Nem Rád van szükségem - hanem valakire,

akit szerethetek, és aki viszont szeret.

Arra, hogy érezzem, hogy fontos vagyok valakinek, 

úgy ahogy Én magam vagyok, 

minden kis butaságommal együtt."

Hányszor előfordult velünk, hogy megismertünk egy személyt, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és azt hittük Ő lesz az, aki mellett megtalálod a Szerelmet...??!!!
És hány ilyen kis naiv hiedelemnek lett az a vége, hogy csalódnunk kellett???!!! Rá kellett jönnünk, hogy az akiben megláttuk a  szépet, egyáltalán nem is az akinek megismertük. Közelebb kerültök egymáshoz, ezzel együtt  kibontakozik "az igazi énje" ... És ekkor csöppensz vissza az igazságba, a való világba.... ami sokszor egy hatalmas pofon amire ráébreszt : ugyanolyan mint a többi.... és nem is érted mi mást vártál...

Ennek ellenére reménykedünk, és mindig megadjuk az új, a más lehetőségét, mert hisszük, hogy ez más lesz, ez jobb lesz.
Szerintem van igazság abban, hogy mindenkinek van egy párja, akivel együtt fog megöregedni... De kitudja mennyi fájdalmat és csalódást fogunk addig átélni, míg vére eljön az a személy...??!! Mennyi emberre fogjuk még azt hinni, hogy igen Ő az??!!! Talán egyre, talán 5-re, talán már csak a házasság után ébredünk rá, hogy nem, Ő NEM az az ember, akivel le kell élned a további életed?! Sajnos ezt nem tudhatjuk... 

Ami viszont biztos, hogy "a szív mely sokat szeret, sokat szenved". De azt is tudjuk, hogy az élet nem teljes, soha nem is volt, és soha nem is lesz teljes, egy társ, egy kapcsolat, egy Szerelem nélkül.

Szóval ne hunyjatok szemet a világ előtt, járjatok nyitott szemmel, vágjatok bele az újba, de csak óvatosan!!! Vigyázzatok a picike kis szívetekre!!

Puszi mindenkinek (: ♥

Ne kérj új dolgokat az új évre, csak a régi szép dolgok maradjanak meg.

 Eljött a 2011-es év, és annak első bejegyzése (:

Igaz, hogy nem elsején, de jobb később, mint soha  :D

Elhangzott a kérdés, hogy mit vársz ettől az évtől?! -- > „Remélem nem pont olyan lesz, mint a tavalyi” – válaszoltam.

Később jobban belegondoltam, hogy mit is mondhattam volna, ha bővebben ki akarom fejteni. Most veletek is megosztom gondolataim egy részét (:

            Kezdem egy olyan kis mondattal, amit szinte mindenki elmondd minden újév alkalmával: „Új év, új remények”

            Szerintem is nagy igazság van ebben a mondatban. Hiszen mindannyian reménykedünk, és ez az a dolog, amit sosem szabad feladni. És ha máskor nem legalább újévkor végiggondoljuk az életünk egy részét, hogy mit hibáztunk, és mit csináltunk jól.  Majd amikor mindezzel végeztünk, meghozhatjuk a döntést, hogy igyekszünk egyes dolgokat másképp véghez vinni. Ennek fejében remélhetjük, hogy az életünk is talán számunkra kedvezőbben fog alakulni (:

            Ezek után nem meglepő, hogy én is végigfuttattam ezeket a fejemben. És hogy mire jutottam? :
A 2010-es év nem volt a legkellemesebb évem. :/
            Sajnos okoztam csalódás másoknak, amit később rendesen megbántam. Volt, hogy későn jöttem erre rá, de szerencsére volt olyan is, amit még helyre lehetett hozni.  J Rájöttem, hogy vigyázni, és tartani kell a számunkra fontos emberekkel a kapcsoltat, mert különben jéggé hidegül :S
            Rossz belegondolni, de nekem is sokan okoztak csalódást… Olyan emberekkel vált szét az utunk, akik még a mai napig is hiányoznak. (Hiszem, hogy pótolhatók, viszont azt nem, hogy sosem fogom őket hiányolni…)
            És ebben az évben éltem meg, nemhogy a 2010-es év, hanem egész eddigi életem legnagyobb lelki csalódását. Egy ember hatalmas fájdalmat okozott nekem. :’(
Ezt a személyt igazán szerettem, és a sok nehézség ellenére is ő volt akit szerettem. Egy darabig talán nála is így volt… bár ma már nem tudom, mit higgyek… az is lehet, hogy csak hazugság volt az egész. :/  Ezt már sose tudom meg, és talán jobb ha nem is akarom. Egy biztos, hogy ennek már 4 hónapja, hogy vége. Ő azóta is boldog azzal, aki miatt ismét és végleg vége lett.

Ha őszintén magamba nézek, még most sem múlt el a seb, amit bennem hagyott… de már tudom, hogy nem érdemes utána siránkozni. Megmutatta az igazi énjét, ami rettentően kiábrándító volt… :/

Szóval mindenemmel azon vagyok, hogy mihamarabb dolgozzam fel mindezt. 

♥Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.♥

De nem vagyok úgy elkeseredve (: Történtek ebben az évben jó dolgok is ám (:

Az egyik legemlékezetesebb ebben az évben a nyár volt (: Szerintem életem eddigi legmozgalmasabb nyara volt (:

És az az Egri hét J Az első szereplés az Egri Csillagokban J Nagy élmény volt (: És sosem felejthető J  Meg a szabadidős tevékenységeink (: A strandolás, a szobában hülyülés, a városjárás, és a vásárlás J Ja és perzse az éjszakai fürdőzés J ÉS minden minden más, amit nem soroltam fel, de itt él belül, mint emlék  (:

És ott van a legobb barátnőmmel töltött sok-sk perc (: A sok bolondozás (: Az egymásnál alvás, amihez hozzátartozika  rengeteg, és temérdek gumicukor evészet :D Meg a lelkizések, mikor egymás ölében sírtunk, s közben mégis nevettünk J Meg a rengetek apró baráti gesztus, amit szavakkal nem lehet kifejezni (:

És igen nekem Ő a legjobb barátnőm, már 10 évvel ezelőtt is ő volt, és akkor is ő lesz, mikor nyanyaként ülök a karosszékben, és teázgatok vele (: És nem számít, hogy éppen ki az aktuális párja a másiknak… mer tmár megtanultuk mindketten, hogy egy fiú sosem pótolja a legjobb barátot (:

És persze mai az egyik legfontosabb az életünkben az a Család (:

Lehet, hogy nem a legjobb a helyzet a lelkivilágomban, de az biztos, hogyha nem ilyen családom lenne, akkor sokkal rosszabb lenne. Mert szerencsére itthon nincsenek gondok. Nem mondom, hogy nincsenek kisebb viták, de azok mindenhol vannak.  Viszont nem mindenhol van olyan jó viszony anya- és lánya közt, mint nálunk. Bármit megbeszélhetek vele, és mindig az igazat modnja a saját véleményét, még akkor is, mikor az nekem nem tetszik. De később rá kell jöjjek, hogy meignt igaza volt. Szóval sokszor kérek tőle tanácsot (: És örülök, hogy ilyen jó viszonyban vagyunk (:

Meg van nekem egy 6 éves hugicám, aki imádnivaló Persze szokott hisztizni, de ilyenek a kishúgok (:♥(:

Talán ezek a legfontosabb dolgok ebből az évből. Vannak még apróbb örömök is, de nem részletezem őket, így is jó hosszú lesz a bejegyzés J

Csak annyit még, hogy köszönöm az új ismerőseimnek, hogy megismerhettem őket; és a kedvességüket (:♥

Úgy érzem most már lezárhatom a 2010-es évet. Remélem ebbe az évbe is magammal vihetem a  számomra kedves dolgokat, és még bővíthetem a készletet; és azt, hogy ez az év kicsit kedvezőbben alakul, és végre helyrerázkódik a lelkivilágom is J