"Eddig úgy éreztem szükségem van Rád,

szükségem van a szeretetedre,

szükségem van arra, hogy mellettem legyél.

Hogy mit gondolok ma?

Már tudom, hogy ez egyáltalán nem így van:

Nem Rád van szükségem - hanem valakire,

akit szerethetek, és aki viszont szeret.

Arra, hogy érezzem, hogy fontos vagyok valakinek, 

úgy ahogy Én magam vagyok, 

minden kis butaságommal együtt."

Hányszor előfordult velünk, hogy megismertünk egy személyt, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és azt hittük Ő lesz az, aki mellett megtalálod a Szerelmet...??!!!
És hány ilyen kis naiv hiedelemnek lett az a vége, hogy csalódnunk kellett???!!! Rá kellett jönnünk, hogy az akiben megláttuk a  szépet, egyáltalán nem is az akinek megismertük. Közelebb kerültök egymáshoz, ezzel együtt  kibontakozik "az igazi énje" ... És ekkor csöppensz vissza az igazságba, a való világba.... ami sokszor egy hatalmas pofon amire ráébreszt : ugyanolyan mint a többi.... és nem is érted mi mást vártál...

Ennek ellenére reménykedünk, és mindig megadjuk az új, a más lehetőségét, mert hisszük, hogy ez más lesz, ez jobb lesz.
Szerintem van igazság abban, hogy mindenkinek van egy párja, akivel együtt fog megöregedni... De kitudja mennyi fájdalmat és csalódást fogunk addig átélni, míg vére eljön az a személy...??!! Mennyi emberre fogjuk még azt hinni, hogy igen Ő az??!!! Talán egyre, talán 5-re, talán már csak a házasság után ébredünk rá, hogy nem, Ő NEM az az ember, akivel le kell élned a további életed?! Sajnos ezt nem tudhatjuk... 

Ami viszont biztos, hogy "a szív mely sokat szeret, sokat szenved". De azt is tudjuk, hogy az élet nem teljes, soha nem is volt, és soha nem is lesz teljes, egy társ, egy kapcsolat, egy Szerelem nélkül.

Szóval ne hunyjatok szemet a világ előtt, járjatok nyitott szemmel, vágjatok bele az újba, de csak óvatosan!!! Vigyázzatok a picike kis szívetekre!!

Puszi mindenkinek (: ♥