Nem létezik biztos választás.... :/

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” 

Ebben az idézetben annyi igazság van. :/
Most rám is vár egy döntés... és tényleg egyáltalán nem számítottam arra, hogy ez lesz az, ami a napokban a gondolataimat behálózza.
Sajnos nem tudom, hogy mi lenne a "jó" döntés.... sőt ez  igazából csak relatív, hogy kinek mi a jó?!... De nem húzhatom sokáig... hiszen valaki válaszra vár.
Megpróbálom kiírni magamból, ami kavarog bennem...hátha így könnyebb lesz.

Egy olyan emberrel szemben kell döntést hoznom aki igen fontos számomra. Elég hirtelen ismertük meg egymást, mégis közel áll hozzám. Az okét nem tudom, hiába is kérdezi, de így van. Úgy gondolom, hogy egy különös és ritka ember ő. Talán ezért is van az, hogy bízom benne, és elmondok neki dolgokat, amit másnak nem.... És ami még érték benne, hogy az ember szemébe mer nézni, és elmondani amit szeretne...(nem intézi el MSN-en vagy hasonlók...) Ez ma már olyan ritka... :/
ÉS itt ez a kérdés... és olyan szépen mondta *.*
Viszont a szívem mást súg, mit amit az eszem tud. Nem tudom melyikre hallgassak... :S 
Félek, hogy úgy alakul, hogy elveszítem... ahhoz viszont túl fontos nekem :S Sajnos azonban nagy esély van rá, hogy úgy alakul....
Ami a legrosszabb, hogy ezen egyszer már keresztül mentem.... majdnem ugyanez volt a szituáció... és annak se lett jó vége... volt egy lépés, ahol elrontottuk, utána megbeszéltük.... de már sosem volt az igazi... és mára már ott tartunk, hogy épp, hogy köszönünk egymásnak...  Nem is tudja mennyire fájt ez nekem, és a mai napig eszembe jut indez :/ De ő valószínűleg nem emészti magát emiatt... Na de most nem ez a lényeg.


Attól félek, hogy most is ugyanígy alakul majd minden. És ezt annyira nem szeretném.... Szerintem nem is tudja, hogy tényleg fontos nekem az ő Barátsága.... sőt legbelül ez már több, mint sima barátság :$ Ez több annál....(tudom, hogy különös ilyen rövid idő után)

Nem tudom, hogy alakul ez a történet... :S Azt tudom, hogy nagyon fájna, ha elveszíteném.... :/ :'(

Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!

Eltelt újabb egy év, és ismét itt a Karácsony.

Mindenki bele vág a nagy sürgés-forgásba, nekilát az előkészületeknek. Mire eljön a Szenteset kimerülve esik be a fa alá. Előtte idegességig töri a fejét, hogy mit csomagoljon be a fa alá, és mit kell még venni az ünnepi ételekhez. Meg azt se tudja, hogy ossza be az idejét, hogy a századik féle fogást is el tudja készíteni.

Ma már erről szól az embereknek a Karácsony. Pedig nem erről kéne szóljon.
Az lenne a fontos, hogy ebben a rohanó világban megálljunk egy rövid időre, és a szeretteinkkel foglalkozzuk. Töltsük velük együtt az ünnepet, és örüljünk, hogy együtt ülhetünk le a terített asztalhoz, és egy kis meghittségben beszélgethetünk az élet kisebb-nagyobb dolgairól. Hiszen ha belegondolunk, a hétköznapokban annyira kevés az az idő amit a családunkkal tudunk tölteni. Rohanunk a munkába,  iskolába, ki-ki a maga dolgára. ÉS mikor végre hazaérünk, akkor vár ránk a tanulnivaló, és a szülőkre is a megannyi tennivaló. Ha lenne is egy kis időnk, akkor inkább elmegyünk lepihenni. :/

Így hát legyen a Karácsony ennek a rohanásnak a megállítója, és hagyjuk, hogy egy kicsit elvarázsoljon bennünket az ünnepi hangulat. Figyeljünk oda a szeretteinkre, és a készülődésben vegyük ki magunk is a részünket.

És amikor a fa alatt ott vannak a csomagok, és kicsomagoljuk, ne az járjon a fejünkbe, hogy mennyire értékes, vagy hogy a sok dobozból vajon mennyi tartalmaz számunkra valamit. Gondoljunk arra, hogy aki megajándékoz minket szívének szeretetével adja át ezt nekünk. Örüljünk az ajándéknak, de még jobban annak, hogy azoktól a személyektől kaptuk, akik számunkra a legfontosabbak, hiszen a legnagyobb érték a SZERETET!

Próbáljuk így eltölteni a Karácsonyt, és törekedjünk abban, hogy a szívünkben egész évben ott legyen a Karácsony hangulata, és melegsége.

A végére leírok nektek, egy kedves ám de elgondolkodtató mesét, amit Szenteste olvastam egy mesekönyvből a hugomnak. (:

 Minden évben van egy olyan este, amikor mindenki ugyanarra a dologra gondol. Egyetlen este, amikor mindenki a gyertyalángot nézi. 

Egyetlen este, amikor az ágyúk elcsendesednek…

    Tudod, hogy miért? Mert mindenki ez kis békére vágyik: a gyertyaláng békéjére. Megváltó békére, mely azé a napé, amelyen egykor megszületett a Kisjézus. Mindenki boldog, amikor a lángot nézi. Az emberek az szeretnék, ha örökké lobogna. De holnap az ágyúk valahol folytatják a pusztítást, és az emberek már nem gondolnak erre a lángra, amely ismét elalszik. Azt mondjuk rá: Szenteste – egész évben csak egyetlenegy ilyen este létezik. Ugye, milyen kevés? 

    Mindenki imádja figyelni ezt a lángot, és a közelében melegedni, és mégis csupán egyszer tesszük egy évben…

    Ha király lennék, akkor egész évben Karácsonyt ünnepelnénk. És valamennyien azt az apró lángot figyelnénk, amely csendben lobogna egész éven át! Az ágyúk pedig, csak egyszer egy évben döröghetnének. Egyetlen olyan este lenne csak amikor eloltanánk a gyertyákat, és az ágyúkat hallgatnánk, amelyek annyi bánatot okoznak szerte a világon. Azért, hogy soha ne felejtsük el! És mennyire örülnénk másnap, hogy újra láthatjuk a táncoló lángocskát!
 Ha király lennék, biztosan így lenne!

Kívánok mindenkinek Szeretetben gazdag, Békés, Boldog Ünnepet!

A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat. =)

Hogy mi is a barátság?? Rengeteg idézet, és különféle írások próbálják megfogalmazni, mi az igazi barátság, és hogy ki az igaz barát... 

Szerintem ezt nem lehet pontosan meghatározni... sőt sokszor még Te magad sem tudod, hogy a Barátnak hitt illető, tényleg az az ember-e akire jóban rosszban számíthatsz, és sosem hagy cserben... Nehéz ilyen embert, "társat" találni....

Manapság a "barát" szavunknak sincs meg az a sajátos, és fontos jelentősége, amit jelent is igazából.

Az számít menőnek, akinek minél több barátja van. De akkor most tisztázzuk is a Barát "fogalmát: Nem az a barát, akivel egyszer vagy kétszer beszélgettél, és megbeszéltétek, hogy milyen az időjárás, vagy hasonló átlagos dolgok. Az sem barát, aki csak akkor talál meg, ha szüksége van valamire, amúgy jól elvan a társaságod nélkül. Az igaz barát figyel rád, figyel arra, hogy érzed magad, és mondanod sem kell, ha valami bánt... ő látja, beléd lát. Ismer annyira, hogy szavak nélkül is tudja, hogy mire van szükséged. A legjobb barátoddal vannak féltett titkaitok, és már mondani sem kell, hogy ne adja tovább senkinek. Valamint mindent meg tudtok beszélni egymással, és nem kell azon gondolkodnod, hogy hogyis mondjad, hogy megértsen. Fél szavakból is értenetek kell egymást. És az egyik legfontosabb: Nem kell ok, hogy felhívd, vagy hogy találkozzatok. És ha találkoztok?! Nem okoz kellemetlenséget, ha nem tudtok minden időt beszélgetéssel kitölteni. Nem kell azon gondolkozz, hogy mit is mondhatnál... a Barátságban nincs "kínos csend". 

Talán ezek a dolgok, amik igazán számítanak a barátságban. Persze még rengeteg más apróságot is fel lehetne sorolni, amik szintén egy barátság hozzátartozói. De ha nincsenek meg az „alapkövei” a kapcsolatnak, akkor addig nem érdemes foglalkozni az apró-pici dolgokkal.

Hát mindenki gondolja végig, hogy hány barátja is van valójában. Tényleg mindenki az, vagy inkább csak jó ismerősök, vagy haverok…?! Mert egyáltalán nem mindegy!

Véleményem szerint az embernek, egy vagy két „Hétbetűs barátja” lehet. A többiek egyszerűen jó barátok, ismerősök.

Ha végiggondolom ezt a saját életemben, akkor biztos vagyok abban, hogy a legjobb barátnőm az a személy, akit már 10 éve ismerek, és ugyanígy 10 éve mindig számíthatok rá, és fordítva. És annak ellenére, hogy már nem vagyunk osztálytársak, és nem tudunk annyit találkozni, még mindig ugyanolyan jóban vagyunk. Úgy gondolom, hogy az, hogy az útjaink a tanulás terén elváltak, jó próba volt arra, hogy az életben egymás mellett maradunk-e. Szerencsére így történ (: Rengeteg közös élmény, és bolondozás : D, köszönöm <3 (:

Szerencsésnek érzem magam, mert rajta kívül is vannak jó barátaim, akik szintén sokat jelentenek nekem. (Most nem kezdem el sorolni őket, de remélem érzi az, akire ez vonatkozik (: )

Sajnos előfordul az, hogy csalódnom kell az emberekben, akik ugyanúgy fontosak voltak számomra… de van, hogy úgy alakul, hogy ők ezt nem értékelik, vagy nincs rá szükségük… Hát rosszul esik az ilyen, de az élet nem habos torta :/.

A jó oldalát nézve: ezek az emberek egy bizonyos idő után pótolhatók.
És örülök annak, hogy új embereket ismerhetek meg. Az utóbbi időben elég jóba lettem egy ismerősömmel, akivel eddig csak olyan köszönőviszonyban voltunk. Annak idején egy suliban tanultunk… de ott nem igazán beszéltünk. És most, hogy ő is középiskolás lett, valahogy összehaverkodtunk.  Néha olyanja van, hogy minden baja van magával, de ez butaság. Akik kedveljük, így kedveljük ahogy van (; Egyik nap elmegyünk majd pizzázni : P És tartozom neki egy öleléssel :$ :) Már csak azért is, mert segített amikor nem jó hangulatban voltam… Köszönöm Neki (: <3

                                                            ( Remélem magadra ismertél! )

Erről a témáról annyit lehetne még írni, de most befejezem a soraim.

Figyeljetek egymásra és barátaitokra, mert:

“Az igaz Barát a legnagyobb kincs- és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk a legkevesebbet.”

Esik a hó, az első hó, s az egész udvar csupa porcukor. ^^

Péntek este leesett az első hó. Táncról mikor jöttem haza, még havaseső esett, és minden csak pocsolya, és sár volt. Majd miután hazaértem, és pár óra elteltével kinéztem az ablakon minden szép fehérbe öltözött. 
Az előző bejegyzésben már leírtam pár gondolatot ezzel kapcsolatosan. Mégpedig, hogy öltözzetek fel jó melegen, és igyatok mézes-citromos teát, és pár hasonló kis tanács. Nem akarom ismételgetni önmagam. Amiért most újra előhoztam az első hóesést egészen más. Hozzá is kezdek:

A hónap első napján, december elsején leesett az idei tél második hava. Reggel mikor felkeltem elég rendesen szállingóztak a hópelyhek. Azt gondoltam délutánra már nagy hótakaró borít mindent, és akár a húgommal is kimehetek hógolyózni. (ami persze neki nagyobb szórakozás : D de a kedvéért szívesen : P ) Erre nem sokkal azután, hogy beérek a suliba, ónos eső kezd el esni. És ez így ment tovább egész nap. Tiszta korcsolya pálya lett az utakból. Ami azért aggasztó, mert nagyon balesetveszélyes :/ Egy rossz lépés, elveszted az egyensúlyod, elesel és kész is a baj. Ilyenkor van a legtöbb töréses baleset. 

Sajnos azóta is folyamatosan esik az ónos eső...Ha reggelig így halad, minden csupa jég lesz. Már délután elkezdett lefagyni.
Az időjárást sajnos nem tudjuk szabályozni, nem tudunk szembeszállni vele. Azzal kell megküzdenünk, amit maga után hagy. A hóval, a jéggel. 


Kérlek szépen titeket, hogy VIGYÁZZATOK magatokra, és egymásra !!!

„A nevetés a legjobb orvosság.”

Leesett az első hó (: Olyan megnyugtató volt este kinézni, és látni, hogy minden fehérbe öltözött ^^ Az igazat megvallva, még várhatott volna ez a havazás, de ha már leesett, gyönyörködjünk benne.

Ami mindenképp fontos, hogy figyeljünk oda arra, hogy jó melegen öltözzünk fel ebben a hidegben. Már csak azért is mondom ezt, mert az ismerőseim egy része már az ágyat nyomja :/ És sajnos én is kezdek lebetegedni. Már fája  torkom és az orrom is folyik. Pedig pont most vettem egy sapkát (: És mikor kimozdultam, akkor is vettem fel kesztyűt is, és sálat is. Ennek ellenére, mégis lebetegedtem :(

Aki szintén beteg, pihenjen sokat, és kúrálja ki magát (: Igyatok sok meleg teát mézzel és citrommal természetesen (: Bújjatok meleg takaró alá, és semmiképpen ne töltsetek sok időt a hidegben. ha még elfogadtok egy apró kis tanácsot (amit annak idején én is a volt igazgatómtól kaptam, mikor egy németországi út előtt álltunk, és nagyon beteg voltam) : -Azt mondta egyek mustárt, és ugye a méz.

Hát én is elég furcsán néztem rá, és nem hangzott túl jól. De mindent el kellett követnem, hogy visszajöjjön az énekhangom, hiszen azért mentünk Németországba (:       Így hát otthon rávettem magam, hogy egyek mustárt... majd kicsit utána egy kis mézet, meg mézes teát ittam... És pár napra rá sokkal jobban voltam (:

Szóval, ha gondoljátok próbáljátok ki ti is! És pihenjetek sokat (: Jó gyógyulgatást mindenkinek, és aki még nem betegedett le, az vigyázzon magára !! ˇˇ

Embernek lenni mindig, minden körülményben

Ma eljött egy pont, és betelt a pohár... 

Egyszerűen felháborító az, hogy mennyire nem vagyunk önmagunk, és az, hogy mennyire nem tiszteljük a másikat.
Az eberek nagy többségét nem érdekli, hogy mivel és mennyire tapos bele a másik ember lelkébe. Nem törődik mások érzéseivel... megbántja, és még sokszor ki is neveti.. De ha vele történik ugyanez, akkor eszébe sem jut, hogy nincs miért felháborodjon, hiszen ő pont ugyan ezt tette...

Sajnos az utóbbi időben a közvetlen környezetembe is tapasztalom ezeket az undorító emberi tulajdonságokat... pár példát említenék nektek(nem személyeskedek, így a történteket általánosságban írom le) :
1, Egy közösség tagja vagy, és mégsem akarsz oda tartozni, pedig vele töltöd az év 365 napát, leszámítva a hétvégéket, és a suliszünetet... És nem csakhogy nem akarsz közéjük tartozni, teszel érte, hogy ők se akarják, hogy te szorosan a csapat tagja legyél....keresztbe teszel a többieknek, és büszke vagy rá, hogy így tettél. Majd még neked áll feljebb, ha utána intéznek hozzád pár nem túl kedves szót....
Nem értem, hogy miért okoz ez nektek örömöt... kicsit gondoljatok bele a leírtakba... így sosem lesz jó közösség abból a csapatból... még nem késő helyrehozni....

2, Szép szemed van, és olyan kis ártatlan a tekinteted.... mennyi-mennyi emberre igaz ez a leírás...mégis sok ilyen arc mögött ott rejlik egy magas fokú aljasság... Követünk el hibákat mindannyian, nem is egyszer. De ha már így alakul a történet, vállaljuk fel, és viseljük a következményeit...

3, Ez lényegében összefoglalja a lényegét annak, amiről itt most beszélek: A magam részéről a kétszínűség a legszánalmasabb viselkedés. A mai világban, melyben a fiatalok életük nagy részét internet előtt töltik, és különböző portálokon beszélgetnek... na hát ebben a világban megszokták azt, hogy elég, ha MSN-en, vagy bármely ilyesmin nagy a szája.... elmondja a másikat mindennek, és közben leírja, hogy mennyire röhög rajta... De ha odaállsz elé, egy szót nem ejtene ki a száján... és ez az, ami undorító az egészben. Ha véleménye van a másikról, akkor merjen odaállni és a szemébe mondani! És ne arra legyen büszke, hogy mekkorát beszólt neked gépen keresztül.

Komolyan mondom, hogy annyira fel tud idegesíteni az emberek effajta minősíthetetlen nagyképűsége.
Nem is beszélek erről többet, csak felidegesítem magam. Aki értelmes, az ennyiből is felfogja a dolgok lényegét, a többinek meg hiába magyaráznánk még száz oldalon keresztül is. Mindenesetre ki kellett ezt írjam magamból, és ti is gondoljatok ebbe bele egy picit!

Ne érj úgy életed végére, hogy azt érezd, nem is éltél igazán.

Hadd meséljek egy kicsit magamról (:  Mostanában rengeteget gondolkodtam azon, hogy hol is van a helyem ebben az életben.... és úgy érzem két Bogit találtam meg a "nagyvilágban".... Az egyik, akit a legtöbben ismernek...: olyan kis bolondos, aki mindig sokat beszél, meg nevet, és hülyéskedik... a másik pedig..., akit igazán senki nem ismer, aki érzékeny, és igen is neki is esnek rosszul dolgok...vagy ahogy a legjobb barátnőm mondta: "Porcelánbaba"- mert olyan kis törékeny a lelke."

Ha most választanom kéne, hogy melyik "énemmel" élek tovább?! -nem tudnék dönteni... mert mindkettő én vagyok... csak a "porcelánbaba" valahol ott mélyen van, ahova kevés ember tud beférkőzni... De aki eljut odáig, az tényleg elmondhatja, hogy fontos valaki számára... az én számomra!

Nem tudom, Kinek? Mennyire? fontos, hogy bekerüljön a szívem mélyébe... a baj csak az, hogy mikor eljutnak odáig nem tudják megbecsülni, az is előfordulhat, hogy nem tudják... nem érzik ennek  a fontosságát. Na az ilyen emberek okozzák a legeslegnagyobb csalódást :/ Bíztál benne, megosztottad vele a legféltettebb titkaid... és Ő egyszer csak fogja magát és kisétál az életedből... Előfordult, hogy mindez egy apró félreértés miatt történt... amit később tisztáztunk, de már nem többé nem az volt, mint előtte. Ma ott tartunk, hogy köszönünk egymásnak. Nekem a mai napig fájó pont ez, de sajnos nem tudok tenni ellene. Úgy látom őt nem zavarja. De a nyomot itt hagyta benn, a szívemben, az emlékeimben. (:

Mikor ezt, és még sok mást végiggondoltam magamban, már tudtam a választ. Mindkettő "Bogi" én vagyok, és nem is akarok ezen változtatni.... Persze meg kell tanulnom nem ennyire külön kezelni a két világot!

És úgy gondolom, hogy akik szeretnek, azok pont ezért szeretnek :) És én jól érzem magam így, és nem akarok se több se kevesebb lenni:) Én ilyen vagyok... ilyen "Bogis" :P

Valahol el kell kezdeni (:

Egyik nap elgondolkodtam azon, hogy mostanában csupa rohanás az életem. ÉS rá kellett jönnöm, hogy a nagy rohanásban az élet apró kicsi örömeit sokszor észre sem vesszük, vagy ha  mégis... egy pár nap elteltével nem tudnák újra felidézni... Pedig tudjuk, hogy megtörtént...Mikor ezeken gondolkodtam, világossá vált, hogy ismét el kell kezdenem írnom a blogom... Tudom, hogy nem lesz olyan részletes, mint az előző, de ez talán nem is baj... Megtanultam, hogy úgy kell fogalmazni, hogy mi magunk fel tudjuk majd idézni az emlékeinket a leírtak alapján, és nem kell mindent teljes részletességgel leírni... Elég annyi, amiből az olvasó is megérti mi jár a fejedben, mi körül járkálnak a gondolataink.Arra nem lesz időm, hogy napi rendszerességgel írjak, de fogok szakítani időt arra, hogy leüljek, és végiggondolva egy pár napomat, hetemet leríjam a gondolataimat.Jön a hétvége, úgyhogy neki is állok egy tartalmasabb bejegyzésnek (:
Addig is puszillak titeket (:  ♥