Hadd meséljek egy kicsit magamról (: Mostanában rengeteget gondolkodtam azon, hogy hol is van a helyem ebben az életben.... és úgy érzem két Bogit találtam meg a "nagyvilágban".... Az egyik, akit a legtöbben ismernek...: olyan kis bolondos, aki mindig sokat beszél, meg nevet, és hülyéskedik... a másik pedig..., akit igazán senki nem ismer, aki érzékeny, és igen is neki is esnek rosszul dolgok...vagy ahogy a legjobb barátnőm mondta: "Porcelánbaba"- mert olyan kis törékeny a lelke."
Ha most választanom kéne, hogy melyik "énemmel" élek tovább?! -nem tudnék dönteni... mert mindkettő én vagyok... csak a "porcelánbaba" valahol ott mélyen van, ahova kevés ember tud beférkőzni... De aki eljut odáig, az tényleg elmondhatja, hogy fontos valaki számára... az én számomra!
Nem tudom, Kinek? Mennyire? fontos, hogy bekerüljön a szívem mélyébe... a baj csak az, hogy mikor eljutnak odáig nem tudják megbecsülni, az is előfordulhat, hogy nem tudják... nem érzik ennek a fontosságát. Na az ilyen emberek okozzák a legeslegnagyobb csalódást :/ Bíztál benne, megosztottad vele a legféltettebb titkaid... és Ő egyszer csak fogja magát és kisétál az életedből... Előfordult, hogy mindez egy apró félreértés miatt történt... amit később tisztáztunk, de már nem többé nem az volt, mint előtte. Ma ott tartunk, hogy köszönünk egymásnak. Nekem a mai napig fájó pont ez, de sajnos nem tudok tenni ellene. Úgy látom őt nem zavarja. De a nyomot itt hagyta benn, a szívemben, az emlékeimben. (:
Mikor ezt, és még sok mást végiggondoltam magamban, már tudtam a választ. Mindkettő "Bogi" én vagyok, és nem is akarok ezen változtatni.... Persze meg kell tanulnom nem ennyire külön kezelni a két világot!
És úgy gondolom, hogy akik szeretnek, azok pont ezért szeretnek :) És én jól érzem magam így, és nem akarok se több se kevesebb lenni:) Én ilyen vagyok... ilyen "Bogis" :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése