Magamról

Saját fotó
Sziasztok! (: Nem szeretem ezt a részt... Úgyis az egész blog az életem kisebb-nagyobb dolgairól fog szólni (: Ide csak annyit: köszönöm, hogy olvasod a blogom (: <3

2010. november 27.

Embernek lenni mindig, minden körülményben

Ma eljött egy pont, és betelt a pohár... 

Egyszerűen felháborító az, hogy mennyire nem vagyunk önmagunk, és az, hogy mennyire nem tiszteljük a másikat.
Az eberek nagy többségét nem érdekli, hogy mivel és mennyire tapos bele a másik ember lelkébe. Nem törődik mások érzéseivel... megbántja, és még sokszor ki is neveti.. De ha vele történik ugyanez, akkor eszébe sem jut, hogy nincs miért felháborodjon, hiszen ő pont ugyan ezt tette...

Sajnos az utóbbi időben a közvetlen környezetembe is tapasztalom ezeket az undorító emberi tulajdonságokat... pár példát említenék nektek(nem személyeskedek, így a történteket általánosságban írom le) :
1, Egy közösség tagja vagy, és mégsem akarsz oda tartozni, pedig vele töltöd az év 365 napát, leszámítva a hétvégéket, és a suliszünetet... És nem csakhogy nem akarsz közéjük tartozni, teszel érte, hogy ők se akarják, hogy te szorosan a csapat tagja legyél....keresztbe teszel a többieknek, és büszke vagy rá, hogy így tettél. Majd még neked áll feljebb, ha utána intéznek hozzád pár nem túl kedves szót....
Nem értem, hogy miért okoz ez nektek örömöt... kicsit gondoljatok bele a leírtakba... így sosem lesz jó közösség abból a csapatból... még nem késő helyrehozni....

2, Szép szemed van, és olyan kis ártatlan a tekinteted.... mennyi-mennyi emberre igaz ez a leírás...mégis sok ilyen arc mögött ott rejlik egy magas fokú aljasság... Követünk el hibákat mindannyian, nem is egyszer. De ha már így alakul a történet, vállaljuk fel, és viseljük a következményeit...

3, Ez lényegében összefoglalja a lényegét annak, amiről itt most beszélek: A magam részéről a kétszínűség a legszánalmasabb viselkedés. A mai világban, melyben a fiatalok életük nagy részét internet előtt töltik, és különböző portálokon beszélgetnek... na hát ebben a világban megszokták azt, hogy elég, ha MSN-en, vagy bármely ilyesmin nagy a szája.... elmondja a másikat mindennek, és közben leírja, hogy mennyire röhög rajta... De ha odaállsz elé, egy szót nem ejtene ki a száján... és ez az, ami undorító az egészben. Ha véleménye van a másikról, akkor merjen odaállni és a szemébe mondani! És ne arra legyen büszke, hogy mekkorát beszólt neked gépen keresztül.

Komolyan mondom, hogy annyira fel tud idegesíteni az emberek effajta minősíthetetlen nagyképűsége.
Nem is beszélek erről többet, csak felidegesítem magam. Aki értelmes, az ennyiből is felfogja a dolgok lényegét, a többinek meg hiába magyaráznánk még száz oldalon keresztül is. Mindenesetre ki kellett ezt írjam magamból, és ti is gondoljatok ebbe bele egy picit!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése